Jon nem adta fel. Az a gondolata támadt, hogy a rádiók lemezlovasai nagyon szeretik a zenét, de nem kapnak direkt visszajelzést, és egy zenész színpadi munkájával ellentétben a rádiós munka a fülkéjükben eléggé elszigeteli őket. Szerencséjére elment a WAPP 103.5FM „The Apple” nevű rádióállomáshoz is, a Long Island-i Lake Successbe. A rádió olyan új volt, hogy még nem volt személyzet, így könnyen bejutott John Lassman reklámigazgatóhoz és Chip Hobart DJ-hez, akik meghallgatták a demószalagját.
„Ha nemet mondanak, az motivál igazán.” – Jon
___
A válogatáslemez, amelyre rákerült a Runaway, New York Rocks 1983 címmel jelent meg, 1982. október 12-én.
1983-ban Ray Willhard hangmérnök asszisztens benevezte a dalt a WAPP rádió Miller High Life sör által szponzorált Rock To Riches nevű versenyébe, amelyet a St. John Egyetemmel közösen szervezett, a legjobb, szerződés nélküli együttest keresve. A győztes természetesen szerződést nyert, mégpedig az Atlantic kiadónál.
„Igazán elkezdett a csúcsra törni a Doubleday Radio Chain Network-nél. És aztán az ország rádióállomásai elkezdték felkapni, kis válogatáslemezként. És akkor még mindig nem volt menedzserem, szerződésem, semmim.” – Jon
Összejön a banda
Jonnak kellett egy zenekar, amivel népszerűsíteni lehetett a dalt, a három héten át tartó promóciós fellépések erejéig. Először persze David Bryant hívta fel, aki akkor már a Juilliardon tanult.
„Rövid időre szólt volna, hogy reklámozzuk a dalt a helyi műsorokban és egy versenyben, amit a Miller sör szponzorált az Atlantic Records-szal.„ – Jon
___
David Alec John Such-ot, a magyar származású [Szűcs] basszusgitárost értesítette.
„Alec egy cover zenekarban játszott, akiket sokszor láttam, a Phantom’s Opera-ban. Ha saját számaik lettek volna, nagyobbak lettek volna a Kiss-nél, a Judas Priest-nél, bárkinél. Lenyűgözőek voltak. Az énekesük szupersztár volt, aztán meghalt rákban. De fogalmuk sem volt arról, hogyan kell saját dalokat írni. 3-4000 dollárt kerestek esténként New Jersey klubjaiban, heti ötször, feldolgozásokat játszva.„ – Jon
Alec révén került be az alakuló bandába a dobos Hector „Tico” Torres. Alec és Tico együtt játszott az 1980-ban alakult Message nevű zenekarban. Joe Cocker előzenekara voltak, és volt, hogy együtt zenéltek a Phantom’s Opera nevű bandában, amit 1969-ben alapított az akkor 13 éves Jack Young billentyűs Alec-kel.
Nemcsak a zenei világban ismerték egymást; Alec eladó volt egy cipőboltban, aztán Ticóval ebédlőbútor-gyárban dolgoztak.
„Én összeraktam, Tico meg kárpitozta a székeket.” – Alec John Such, basszusgitár
___
„Láttam Ticót a Lord Gunner nevű együttessel játszani. Vini ‘Mad Dog’ Lopezt helyettesítette a korai E Street Band-ből. Olyan 16 lehettem, és ki voltam bukva. Nem hittem el, hogy kirúgták Vinit a bandából. Odamentem és láttam, hogy más a dobfelszerelés, és csalódott voltam. Úgy gondoltam, Tico egy seggfej, amiért Vini Lopez helyébe lépett. De amint meghallottam játszani, nem hittem el a fickót.„ – Jon
[Hogy ne tolja tele a YouTube reklámmal az alábbi pár percet, kénytelen voltam 30 másodpercnél kevesebb ideig tartó darabkákra vágni a videót.]
___
Dave Sabo gitárosként erősítette a csapatot három hétig. Miután látta a bandát egy New Jersey-i klubban játszani, Richie Sambora gitáros be akart kerülni a tagok közé. Richie otthagyta az egyetemi pszichológiai tanulmányait, hogy a gitározásnak szentelje magát.
„Turnéztam Joe Cockerrel, és az egész út egy remek tanulási tapasztalat volt, mert felfedeztem, hogyan működnek a lemezcégek. Hogyan kell mindenkinek a saját dolgát tennie. Ekkor mondtam azt, hogy egyedül nem tudom megtenni. Szükségem volt egy másik okos emberre, így, amikor Jonnal találkoztam… Először is, felháborító karizmával rendelkezett. Elmentem megnézni egy klubban Jersey-ben, és amikor bementem, rögtön tudtam… miután megnéztem a show-t, odamentem hozzá és bemutatkoztam neki. Meséltem magamról és mondtam, hogy sok dalom van, és ismerem a lemezkészítést, és hogy a gitárosuk nagyon jó, de nagyon fiatal.” – Richie Sambora, gitár, ének
„Egy este egy rádióadó nagykoncertjén léptem fel, amikor a közönség soraiból ez a fickó azt mondta nekem, amikor jöttem le a színpadról, hogy ‘Én leszek a gitárosod.’ Egyik este láttam Richie-t Joe Cocker előtt fellépni. Egy Styx-Queen-Zeppelin-féle rockbandája volt. Próbáltak beindulni.” – Jon
„Jonban megvan az a bizonyos dolog, az a karizma. Amikor először láttam, azt mondtam, megvan benne. Igen, ez a srác egy sztár.” – Richie Sambora, gitár, ének
___
„Alec és én a Phantom’s Opera-ban játszottunk együtt. Én a Franke and the Knockouts-ban voltam, amikor Alec felhívott. Ez [a leendő Bon Jovi] egy nagyon fiatal és éretlen zenekar volt, senki nem ismerte a másikat, és Richie még nem volt a tagja. Akkor állt össze, amikor jött Richie, kezdett összepasszolni. De nehéz volt megélni belőle, szóval reklámdalokban játszottam és filmzenékben. 350 dollárt kaptam fél óráért. Mindenki lenullázta a bankszámláját, hogy beindulhasson. Számomra ez visszalépést jelentett. De láttam Jont fellépni, és tudtam, hogy nagyszerű előadó.” – Tico Torres, dobok
_____________
Vége a cikksorozat 10. részének. A 9. rész itt olvasható.
Folytatás: a 11. rész itt olvasható.
__
A DJ, Chip Hobart és John Lassman reklámigazgató nevét Jon megemlítette a Hall of Fame-ceremónia köszönőbeszédében, és jelen voltak az eseményen is. A zenekar a fellépés utáni sajtótájékoztatón látható az alábbi videórészletben; Jont nagy meglepetés éri.
