„Amikor nagyon közel jártunk már egy nagy lemezszerződés aláírásához, akkor lett meg a zenekar többi része. Azután még sok munka volt hátra, miután összeálltunk. Viszonylag rövid időbe telt.” – Jon
A szálak összefutnak
Derek Shulman [skót zenész-énekes], a PolyGram-Mercury lemezkiadó tehetségek felkutatásával és pályára állításával foglalkozó A&R-igazgatója, hallotta a New York-i rádióban a Runaway-t, de nem tudta, ki a szerzője.
Aztán a WAPP programigazgatója, Dave Hamilton elküldte neki a New York Rocks 1983 válogatáslemezt, aminek a borítójáról megtudta, hogy a Runaway egy bizonyos John Bongiovi nevéhez köthető.
A szálak összefutottak, amikor Arthur Mann, egy philadelphiai ügyvéd vitt neki egy négyszámos demókazettát, amin szintén szerepelt a Runaway…
„Fantasztikus dal volt, kiemelkedett a másik három demódal közül, amelyek aztán mind rákerültek az első albumra. De nem tudtam, hogy ez a John Bongiovi csak egy fickó-e, vagy együttese is van-e már. De a dal olyan jól szólt és olyan jól volt megcsinálva, hogy meg kellett tudnom, ki áll mögötte. Arthur Mann mesélt nekem Jonról. Elmondta, hogy New Jersey-ben lakik és hogy sztár lesz belőle.” – Derek Shulman, A&R-igazgató, PolyGram
Shulman elment Sayreville-be, és találkozott Jonnal és a szüleivel. Rögtön világos volt neki, hogy az ifjú énekesben megvan a kellő szenvedély és elszántság ahhoz, hogy sikeres legyen. Jon a leendő zenekarát éppen akkor próbálta összeállítani, ezért Shulman gondoskodott ideiglenes együttesről, akikkel két bemutató fellépést kellett csinálnia. Az első a New York-i Copacabanában volt.
„Jon tudta, hogy mit tesz a színpadon, de egy-két ember az együttesben érdektelen volt.„ – Derek Shulman, A&R-igazgató, PolyGram
A második bemutató a SIR stúdióban volt, ahol a PolyGram néhány másik embere is jelen volt. Shulman nem mesélt semmit nekik előtte a terveiről. Ez a fellépés sem volt zseniális, de elég volt ahhoz, hogy meggyőzzön mindenkit arról, hogy Jon érdemes a szerződésre.
Eközben 1983. március 14-én hivatalosan megalakult a leendő Bon Jovi együttes.
„A zenekar még csak két hónapja létezett, amikor megkaptuk a szerződést. Én voltam az utolsó, aki csatlakozott.” – Richie Sambora, gitár, ének
Megvan a szerződés
A rádiós versenyben a Runaway szépen szerepelt:
„Amikor a Miller Rock To Riches versenyben bekerült a döntőbe, kiléptünk, hogy lemezszerződést írjunk alá.” – Jon
A Runaway-láz olyan magasra szökött, hogy a kiadók állandóan hívták az akkori menedzsert, Pete Mantast, akihez a PolyGramtól Derek Shulman és Jerry Jaffe elmentek Sherwood Forestbe.
„A szüleim vakációzni voltak, mi az alagsorban rendeztünk be egy irodát. Eljöttek, ez volt az utolsó találkozó, hogy kiderüljön, tényleg aláírják-e Jonnal a szerződést. A zenekar az alagsorban próbált. Felmentünk az emeletre a szüleim ebédlőjébe, rendeltünk kínai kaját, és a szerződés megköttetett.„ – Pete Mantas, Jon gyerekkori barátja, egykori menedzsere
1983. július 1-jén Jon aláírta a szerződést a PolyGram kiadóval. A szerződés több albumra szólt, amennyiben az első lemez elég jól szerepel ahhoz, hogy érdemes legyen nekiállni a következőnek.
„Jon kapott lemezszerződést, és a banda eköré alapult meg. Az üzlet Jon nevében köttetett. Jon szerződött a kiadóval, mi meg vele. Jon volt a cement. Mindig megvolt a víziója. Mindig látta a teljes képet.” – David Bryan, billentyűk
___
George Karak és Jon nem lettek közeli barátok, miközben közös dalokat írtak, de Jon felvette vele a kapcsolatot, amikor beindultak az események.
„Felhívott, és azt mondta, ‘George, szia, igyunk valamit a Trade Windsben. Van szerződésem.’ Minden, amit mondani tudok Jonról az az, hogy megtartotta a szavát. Rátette a [Runaway-t] a lemezre, és rátette értem a [későbbi] válogatásalbumára is. A maga módján gondoskodott azokról az emberekről, akik az évek során dalt írtak neki.” – George Karak, dalszerző
Megszületik a Bon Jovi
Shulman ötlete volt, hogy az együttest Bon Jovinak hívják. Jon néhány névötletet összeírt egy papírra, de leginkább a Desire elnevezés mellett volt.
„Hívhatnának minket Victory-nak, vagy más egyéb furcsa néven. De az történt, hogy mivel a Runaway berobbant, volt egy dal egy John Bongiovi nevű kölyökkel. És nem akartuk összezavarni a közönséget; most, hogy már hallották ezt a dalt, azt mondani, hogy ezt ez a zenekar vette fel, mivel még nem volt zenekar. De a John Bongiovit sem akartam. Aztán próbálgattam magammal néhány dolgot, mint a Johnny Lightning and the Somethings. Volt Robin Something is.” – Jon
„Mondtam neki, hogy rossz döntés lenne. Tudtam, hogy Jon nagy lesz, és a Van Halen* járt a fejemben. Szóval, azt javasoltam, legyen Bon Jovi, és neki azonnal megtetszett. Sosem akartuk azt sugallni, hogy ez egy szólóprojekt, de a névnek valahogy volt értelme.” – Derek Shulman, A&R-igazgató, PolyGram
„Tudták, hogy a Bongiovi nem lesz jó. Aztán az A&R-igazgató azt mondta, „Miért nem változtatunk csak az írásmódján, és hagyjuk el a keresztnevet, és miért nem csinálunk belőle egy zenekarnevet?” Nekem nagyon fontos volt, hogy ez egy együttes, ők meg egyetértettek. A zenekar is boldog volt, és én is boldog voltam. Ez egy ötfős együttes.” – Jon
___________
Vége a cikksorozat 11. részének. A 10. rész itt olvasható.
__
*A Van Halen zenekar Eddie és Alex Van Halen után lett elnevezve.
