A katolikus fiúiskolából állami középiskolába került át, és makacsul ragaszkodott a jövőbeli tervéhez. Még le is tartóztatták.
„Éreztem, hogy zenész lesz belőlem. Hittem benne. De akkoriban minden, ami lenni akartam, az Asbury Jukes egy tagja. Nem volt nagy zenekar. Helyi fellépéseik voltak, de számomra ez jelentette a rocksztárságot.” – Jon
Asbury Park varázsa
Jon arról álmodozott, hogy egyszer majd felléphet Asbury Parkban, olyan legendás tengerpart menti klubokban, mint a The Stone Pony és a Fast Lane, ahol a Southside Johnny vezette Asbury Jukes is játszott.
„A Led Zeppelin, akiknek a posztere ott lógott a falamon – ők túl nagyok voltak ahhoz, hogy úgy gondolja az ember, egyszer majd olyan lehet, mint ők. A Queen és a Stones, lehetetlen. Felfoghatatlanok. De Johnny és Bruce, 40 kilométerre onnan, ahol felnőttem – ők valóságossá tették előttem.” – Jon
___
Új zenekar, nagy reményekkel
1977 januárjában, elsős korában kezdte szervezni iskolatársával, Bill „Willy” Hercek gitárossal a következő együttesét. Atlantic City Expressway-re [ACE] keresztelték a Philadelphiát a tengerparttal összekötő, 70 kilométeres autópálya után.
„Springsteen, a Southside Johnny & The Asbury Jukes iránti lelkesedése arra sarkallta Jont, hogy alapítson egy új zenekart, Atlantic City Expressway néven, ami hol négyfős, hol ötfős fúvós együttes volt.”
– A.J. Castagnetta, barát, szomszéd
Az időközben kilenc-, később tízfősre bővült együttes helyi partikon és a Katolikus Ifjúsági Szervezet estélyein játszott. 1977 májusában a Hand in Hand rendezvényen léptek fel a Middlesex Megyei Egyetemen.
___
Amikor második osztályos volt, Jon tagja volt az énekkarnak és szerepelt a tavaszi zenés műsorban. Legalább a zenei érdeklődését kihasználták a tanárai, ha más úgysem érdekelte – borzalmas tanuló volt. Nem mintha nem lett volna meg a kellő intelligenciája, de a zenén kívül semmi sem érdekelte.
„Túl alacsony voltam, hogy focizhassak, és katolikus fiú-középiskolába jártam. A második osztály elején tartottam, amikor a zenélést már nagyon komolyan kezdtem venni. Az egyik szerzetes testvér – nem voltak papok – félrevont és azt mondta, ‘Gyakorlatilag mindenből bukásra állsz, és úgy gondolom, ennek a gitár-dolognak hobbivá kellene válnia.‘
Ránéztem erre az emberre. Éppen felfedeztem a nőket, és arra gondoltam, ez nem jó hely nekem. A legnagyobb dolog az volt péntek esténként, amikor átmentünk a lány-középiskolába. Az összes lány ott volt az egyik oldalon, az összes fiú meg a másik oldalon, és az embernek először át kellett mennie.
Végül elkezdtem fellépni azokon a bálokon. Akkor az ember nagynak érzi magát, mert a teremben mindenki őt nézi. A saját középiskolai bálomon fellépni még királyabb volt, mint irányítónak lenni a futballpályán. Rocksztár voltam. 15 éves voltam. Megcsináltam.” – Jon
1977 | Ezen a fotón Jon 15 éves. A.J. szerint éppen utánozni próbálja a „James At 16” című tévéműsorban látottakat.
Forrás: The South Amboy-Sayreville Times 2012.02.25., 23. oldal
___
2004-ben, az American Music Awards díjátadóján Jon ezt a következőképpen elevenítette fel a köszönőbeszédében:
„1977 őszén egy átlagos másodikos voltam a New Jersey-i St. Joseph középiskolában. […] Egy nap lehívatott az irodába az egyik testvér – ezek a férfiak nem voltak egészen papok, de közelebb álltak Istenhez, mint én valaha. Mindketten ismertük a dörgést. Megkérdezte, hogy mihez akarok kezdeni az életben. Mi az, ami érdekel? Milyen pályafutást képzelek el magamnak?
Próbáltam könnyed társalgásba elegyedni vele, de közben megnyugtatni, hogy javítani fogok a jegyeimen, és koncentrálok a távlatokra. Nem vette be. Egyetlen szavamat sem. Értik, 15 éves voltam, és nehezemre esett elmondanom egy egyházi személynek, hogy a nyáron rátaláltam a világ két legnagyszerűbb dolgára. Olyan dolgokat tanítanak majd nekem, amelyekről soha nem is álmodtam. Olyan helyekre visznek, amelyekről még csak hallottam. A mennyország olyan darabkáját mutatják meg, ami miatt ez a bűnös imádkozni akar.
Az egyik a lányok. Ez Isten legnagyszerűbb ajándéka a világ számára.
A másik a gitár. A gitár reményt ad. Bátorságot ad. Hitet ad. Álmot ad.
Próbáltam megnyerni az ügyemnek. A szemébe néztem, és azt mondtam neki, ‘Richard testvér, ez nekem nem jó. Megnéztem az iskola tematikáját, és nincsenek olyan kurzusok, amik nekem kellenek. Érti, Richard testvér? Rock ‘n’ roll sztár akarok lenni!’
Elgondolkodott, és azt mondta, hogy gitároznom kell. Tulajdonképpen ő is játszik gitáron. Úgy gondolta, hogy nekem úgy kellene, ahogyan ő teszi – hobbiként.
De a hobbi az a baseballkártya-gyűjtés. Modellautók építése a hobbi. Egy zenekarban játszani nem egy hobbi volt – az volt az életem.”
– Jon [Forrás: IslandRecords.com archívum]
___
Állami iskola, letartóztatás
„Amikor gyerek voltam, mindig le akartam menni a tengerpartra, hogy ott dolgozzak nyáron a sétányon. De sosem tettem, mert mindig azon igyekeztem, hogy menjen a zenekar, menjenek a próbák, soha nem volt rá lehetőségem. Pedig szívesen megtapasztaltam volna. Az életem egydimenzióssá vált.” – Jon
Jon állami iskolába ment át; harmadik osztálytól a lakhelyéhez közeli Sayreville War Memorial középiskolába járt.
___
Az iskola mellett dolgozott A.J. Castagnetta nevű barátjával a Sip N’ Snack gyorsétkezdében a Woodbridge Center bevásárlóközpontban. 1978. szeptember 19-éig volt a Sayre Woods bevásárlóközpontban a Kinney cipőbolt alkalmazottja, amikor is e jeles napon kirúgták: Bruce Springsteen koncertjét közvetítette a rádió a passaici Capitol Theatre-ből, és Jon teljes hangerőn bömböltette.
Ismerte a New York-i zenei életet, néha beutazott a metropoliszba, hogy élőben lássa a sztárokat: Elton Johnt, Bruce Springsteent, David Bowie-t, vagy a The Who-t.
„Egyszer letartóztattak, mert az utcasarkon árultam a kalóz-plakátokat. 1978-ban. Egyet egy rendőrnek próbáltam eladni, és berakott a rabszállítóba és bevitt. Mondtam, hogy én csak próbálok pénzt szerezni koncertjegyre. Azt mondta, hogy nesze a jegyed, szállj be! – Jon
Nem volt pénzem arra, hogy gyakran utazzak be New Yorkba. Eljártam a Great Adventure vidámparkba Jersey-ben, hogy lássam a Michael Stanley Bandet, azokat az embereket, akik kezdtek lemezeket felvenni. 16 évesen beszöktem a bárokba, hogy lássam a feltörekvő együtteseket.” – Jon
A.J. és Jon fellépett a Mame című musicalsiker iskolai előadásában; Jon a fiatal Babcock szerepét játszotta el.
Forrás: The South Amboy-Sayreville Times, 2012.02.25., 23. oldal
____________
Vége a cikksorozat 4. részének. A 3. rész itt olvasható.
Folytatás: az 5. rész itt olvasható.
