2021.09.24.
Jon Bon Jovi sztori 8. rész

A Jon Bon Jovi-sztori – 8. Rolling Stones és Csillagok háborúja

A lemezstúdióban – A Power Station-évek

– Jon 1980 szeptemberétől kisegítőként dolgozott a New York-i Power Station stúdióban Tony Bongiovinál, és figyelte, ahogyan a sztárok készítik a felvételeiket. Saját dalokat írt, és éjszakánként demókat vett fel. Nem mindig buszozott haza Sayreville-be; volt hogy a stúdióban, és volt, hogy fölötte, Tony lakásában aludt.

„Egy kihúzható kanapén aludtam – aludni se tudtam rajta -, de az unokatestvérem megengedte, hogy ott maradjak. Amikor nők voltak nála, akkor ott kellett aludnom a hátsó szobában, ahol nem volt ágy.” – Jon

___

David Bowie mondta, hogy vigyek neki egy Heinekent. Megbízásokkal szaladgáltam, és reméltem, hogy az éjszaka közepén felvételeket készíthetek. Emlékszem, hogy Diana Ross rám kiabált. Elküldtek, hogy vigyek neki valamit, és BELÉPNI TILOS volt a jelzés, de én persze bementem. Nevetve jöttem ki.” – Jon

___

Találkoztam a Stones-szal. Éppen kiszálltam egy taxiból, éjjel volt, és éppen összekapartuk a pénzünket, hogy kifizessük a fuvardíjat. És egy autó megállt a taxi mögött. Ez 1980-an volt, és elmondom, miért emlékszem, mert John Lennont éppen akkor lőtték le, és kifizetem a taxist, és felnéztem és hirtelen csak a vakuk villanását láttam. Láttam, hogy Mick Jagger és még néhány fickó áll ott eléggé megdöbbenten, mert ez a lesifotós, Ron Galella, a szemetes konténerből ugrott elő.
Nos, ketten az enyémek közül ráugrottak a fotósra, és a falnak nyomták, és eléggé megrongálták a fényképezőgépét.

Mick nyilván ismerte a fotóst, de nem akarta a fotót, de a fotós kiáltozta, hogy „Mick, kérem, hadd legyen egy fotóm a Stones-ról”, így Mick átkarolt engem és a velem lévőket, és azt mondta, „Ez az új Rolling Stones”, és a Mesés Békáknak, vagy ilyesminek hívott minket, és fotózkodott velünk. Tartotta nekünk az ajtót, és bementünk a stúdióba. Ahányszor csak láttam Micket a stúdióban, mindig bátorított engem. 18 éves voltam és eldobtam az agyam.

15 évvel később ugyanazokban a stadionokban léptünk fel, és írtam neki egy rajongói levelet, és elmeséltem neki a sztorit. Megkérdeztem tőle, hogy lehetnénk-e az előzenekara a Wembley stadionban. Azt mondta, „Nem fizetlek ki.” Mondtam neki, hogy értem, és csak egy fotót szeretnék velünk és a Stones-szal. Két este is előttük léptünk fel.” – Jon

___

Csillagok háborúja – az első megjelent dal

Hé, ezt nem szégyellem! 180 dollárt kaptam érte, ami jó biznisz volt 1980-ban. Tudtam, mit jelent koplalni, és akkoriban éppen azért küzdöttem, hogy meghallgassák a demómat.” – Jon

Tony Bongiovi volt az egyik producere az 1980-as Christmas In The Stars: Star Wars Christmas albumnak, Meco Monardo zenész a másik; és Jon énekelt az R2-D2 We Wish You A Merry Christmas című számban. Ez volt az első profi felvétele.

Aranyos volt, vicces volt. Volt egy Meco Monardo nevű fickó, a Star Wars lemez producere. 1980 őszén készítette el, Star Wars Christmas címmel. És bejött, hogy úgy énekeljen, mint egy fiatal fiú. Ez nem hangzott túl jól a szalagon, erre azt mondta nekem, ’Te fiatal fiú vagy. Azt mondod, énekes vagy, menj a mikrofon mögé!
Szóval, az első kirándulásom a profi felvételek világába – valamibe, ami meg is jelent, nemcsak demó volt, megjelent – egy karácsonyi Star Wars dallal történt, aminek R2-D2: We Wish You a Merry Christmas volt a címe. És 187 dollárt kaptam az RSO kiadótól, amennyit abban az időben a Bee Gees és Clapton. El kellett mennem az RSO-hoz, és megkaptam a 187 dollárról a csekket.” – Jon

_

Az alábbi linkeken hallgatható meg a dal: YouTube | YouTube | YouTube | YouTube |

A teljes album itt hallható, sztereóban: YouTube | Jon dalához tekerve: YouTube |

___

Újabb zenekarok élén

A The Rest-ből való kilépés után Jon megalapította a Johnny and The Lechers nevű zenekart, amivel New York és New Jersey klubjaiban lépett fel. Jonnak lehetőséget adott arra, hogy tökéletesítse a közönség előtti technikáját, és egy kis bevétele is származott belőle.

Cover-banda volt. Mindent játszottuk, Motown-zenéktől kezdve Elvis Costellóig.” – Jon

A The Lecherst követte a John Bongiovi and the Wild Ones nevű zenekara, amelynek David Bryan is a tagja lett. Rajta kívül Dave Sabo is, akivel Jon korábban megállapodott, hogy amelyikük előbb befut, támogatni fogja a másikat.

Többek között a Fast Lane és a Stone Pony klubokban léptek fel. Lance Larson, egy népszerű helyi együttes, a Lord Gunner Group énekese, megkedvelte a bandát, és számos koncertje előtt biztosított nekik fellépési lehetőséget.

Inkább popzenei irányultságú volt. A nevét a Tom Petty után kapta. Mindig nagyon elismertem Pettyt. Vasárnap esténként játszottunk Asburyben, a Fastlane-ben. Nem voltunk rosszak.” – Jon

Tony Pallagrosi elküldte Jon demószalagját a Capitol Records kiadóhoz Tom Whalley-nek, aki Pallagrosi barátja volt még a Point Pleasant Beach középiskolában.

Elutasította, és helyesen tette. Hosszútávon ez volt a legjobb, ami Jonnal történhetett.” – Tony Pallagrosi, az Asbury Jukes korábbi tagja, koncertpromóter

___

Jon a stúdióban töltött időszakban majdnem 5 albumnyi dalt vett fel. [A demók nyersfelvételek/félkész dalok, legtöbbször lemezkiadóknak szánt bemutatkozások, ahol nem a technikai minőség számít, hanem a zenei érték.]

Néhány meghallgatható demó részlete egybegyúrva ebből az időszakból:

___

Itt meghallgathatóak teljes egészében: YouTube | YouTube | YouTube | YouTube |

Vége a cikksorozat 8. részének. A 7. rész itt olvasható.

Egy 1982-es plakát: A FastLane klub fellépői között a John Bongiovi & The Wild Ones. | Jobbra egy újabb fotó a gyerekkori baráttól, A.J. Castagnettától. Forrás: The South Amboy-Sayreville Times, 2012.02.25., 23. oldal
Jon és édesanyja, Carol.