Éppen a születésnapján kapta meg a rocklegenda feleségével, Dorotheával együtt az elismerést. | New York, Marriott Maquis | Jackie Robinson Foundation ‘Robie Awards Dinner’ | 2020.03.02. |
Március 2-án a baseballjátékos, Jackie Robinson [lásd az oldal alján] emlékére létrehozott alapítvány „ROBIE” elnevezésű humanitárius díját a szegénység, az éhezés és a hajléktalanság elleni küzdelemben való kimagasló eredményeiért kapta meg a házaspár. Jon alapítványa, Jon Bon Jovi Soul Foundation, az elmúlt 15 év során komoly tőkét biztosított többek között házépítésre, a sürgősségi melegedőktől kezdve a lakóházakig. | Bővebben az oldal alján.|
Jon beszédének teljes magyar fordítása következik:
„Nagyon szépen köszönöm. És először is, szeretném megköszönni a ösztöndíjasoknak és a kitüntetetteknek ma este, és gratulálni mindnyájuknak. És nagyszerű volt látni itt Sheila E-t és Rayt fellépni. Csodálatos!
Szeretném megköszönni Mrs. Rachel Robinsonnak; nagy megtiszteltetés volt ma Önnel találkozni. Mrs. Robinson lányának, Sharonnak, és Mrs. Robinson lányunokáinak, Sonyának, Susannak és Metának. Gregg Gonsalves elnöknek, Mike Clementi JRF bizottsági tagnak és a JRF elnök-vezérigazgatójának, Della Britton Baezának.
Embed from Getty Images–
Jackie Robinson egyszer azt mondta, hogy az élet nem közönségsport. Ha az egész életedet a lelátón töltöd azt nézve, mi történik, véleményem szerint, az idődet pazarlod. A sport és a zene azon kevés példák közé tartoznak, amelyek csatornaként működnek és olyan síkokat kapcsolnak össze, amelyek néha megvalósíthatatlannak, vagy elérhetetlennek tűnnek.
A felszínen, amikor Jackie Robinson ellopja a bázist, úgy tűnhet, mint akármelyik játékos, aki 27 métert rohan, hogy győzelemhez segítse a csapatát. De abban a pillanatban, és mindig, amikor a pályára lépett, azért a gyerekért tette, aki a rádiót hallgatta. Az atlétákért, akik előtte érkeztek, és mindazokért az emberekért, akik végre azt érezték, hogy észreveszik őket.
„Ne legyünk önelégültek. „
A dalszövegeken keresztül, amelyeket írok, és a zenén keresztül, amit éneklek, nekem is ritka lehetőségem adódik arra, hogy kapcsolatba kerüljek valakivel, aki lehet, hogy több ezer kilométerre van tőlem. Még egyszer: ott van kint egy gyerek. Hallgatja a rádiót, lehet, hogy érzi ezt a kapcsolatot. És nekem megadatott az a páratlan lehetőség, hogy az emberek életéhez hozzákapcsolódjak és úgy hassak rá, hogy egyszerűen csak azt csinálom, amit szeretek.
De amit Jackie Robinson közvetíteni próbált az az, hogy ne álljunk meg itt. Ne legyünk önelégültek. Ne csak figyeljünk a lelátóról.
Gyerekként sosem álmodtam arról, hogy itt állok Önök előtt, és átveszem ezt, vagy egyéb más kitüntetést és díjat. És, ha el szabad mesélnem Önöknek, a jótékonykodással való kapcsolatom a sporttal kezdődött.
–
Ahogy tudják, jó ideje már, hogy társalapítója voltam egy aréna-focicsapatnak, a Philadelphia Soulnak. Nagy szenvedéllyel építettem egy olyan csapatot, amely győzni tud a pályán, de arra is figyeltem, hogy azért, hogy megkedveltessük magunkat a várossal, lehetőségünk adódott és felelősséggel is tartoztunk, hogy vissza is adjunk valamit a városnak.
Ahogy már hallhatták a videóban, egy hideg téli éjszakán kinéztem a hotelszoba ablakán, és észrevettem valakit, aki a járdarácson aludt. Ez a látvány, amelyet sajnos mindnyájan nap mint nap látunk, belém égett. Szóval ahelyett, hogy csak néző legyek és a lelátóról figyeljek, dolgozni kellett. Megcsináltuk a házi feladatunkat, és kapcsolatokat építettünk. Végül, 2005-ben létrehoztuk a JBJ Soul Foundationt, amely igyekszik olyan programokkal előállni és olyan lehetőségeket megragadni, amelyek az éhínség, a szegénység és a hajléktalanság körforgásának megtörésére összpontosítanak. Nemcsak Philadelphiában, hanem annyi közösségben, amennyit csak el tudunk érni. Biztosak akartunk lenni abban, hogy ha Ön kinéz a saját ablakán, vagy végigsétál az utcáján, és lát valakit, aki talán fázik, éhes és segítségre van szüksége, akkor talán, csak talán rájuk talál.
–
Az elmúlt 15 év során az alapítvány tőkét biztosított házépítésre, a sürgősségi melegedőktől kezdve New Jersey-i otthonunkban egészen az állandó támogató házakig országszerte, például Philadelphiában, Detroitban, New Orleansban, Las Vegasban, New Yorkban, Georgiában, Kaliforniában.
Közösségi partnereinkkel együttműködve ezek a projektek melegedőket, házakat és reményt adtak emberek és családok ezreinek, többek között a legsebezhetőbbeknek, mint például a veteránok, akiket láttunk a Walter Reed létesítményben, és akiket segítettünk a HELP USA-val való partnerségünk által. És fiataloknak is építettünk házakat az LGBTQ közösségre figyelve, a Covenant House szervezettel együtt, Mary nővér Project HOME programjával.
De számunkra a házépítés még csak a kezdet volt. Korán felismertük, hogy az embernek a tető könnyen eltűnhet a feje fölül, és nincs olyan széleskörű ellátás – amelyre borzasztó nagy szükségük van -, mint az étkeztetési, az orvosi és a szociális ellátás.
Embed from Getty Images–
Ez a felismerés és a szenvedély, hogy segítsünk azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük van rá, körvonalazta a döntésünket, hogy 2010-ben létrehozzuk ragyogó programunkat, a JBJ Soul Kitchent.
Mert most az enyém a megtiszteltetés, hogy bemutassam a három JBJ Soul Kitchenünk hajtóerejét, olyasvalakit, aki megérti, hogy mindnyájunkban ott rejlik az a képesség, hogy lehetőséget és meleg ételt adjon. Hadd mutassam be a kitüntetésben szintén részesülő feleségemet, Dorothea Bongiovit.”
Dorothea beszédének teljes magyar fordítása következik:
„Köszönöm. Valóban nagy megtiszteltetés itt lenni ma este, és elismerésben részesülni a Jackie Robinson Alapítvány által.
A JRF ösztöndíjasok rendkívül lenyűgözőek. Én alig végeztem el a középiskolát, ezek a gyerekek csodálatosak, nagy tapsot nekik!
Mindenki, aki ismer tudja, hogy kényelmetlen a számomra díjakat átvenni, vagy közönség előtt állni. De szeretném megragadni a lehetőséget arra, hogy meséljek a JBJ Soul Kitchenről.
Embed from Getty Images–
A JBJ Soul Kitchenben kiszolgáljuk a rászoruló és a fizetős vendégeket is. Néhányuk adományoz az ételéért, míg mások, hozzájárulásuk részeként önkénteskednek.
A JBJ Soul Kitchen nem egy ingyenkonyha, nem egy adománygyűjtő étterem. Nem intézményi és nem büfészolgáltatás. Előre fizetős étteremnek szeretjük hívni magunkat. Fizetős vendégeinket arra kérjük, hogy a minimum 20 dolláros adománynál többet fizessenek, hogy segítsenek kiegyenlíteni az önkéntesek ételeit. Az önkéntes vendégeink segítenek nekünk az étteremben, mosogatnak, elkészítik az asztalokat, és segítenek ahol csak szükségünk van rá. És mindenki, mindegy, hogyan járult hozzá, ugyanolyan ételt kap, sokszor egy asztalnál ülnek. Háromfogásos menüből választanak, amit pincérek szolgálnak fel, az asztalokon ruhaszalvéta és virágok. Ez egy finom, egészséges étel, amelyet méltósággal és szeretettel szolgálnak fel egy szép étteremben.
Első helyszínünk a New Jersey-i Red Bankben nyitott 2011-ben. A másodikat a New Jersey-i Toms Riverben nyitottuk 2014-ben, a Sandy szupervihar után. Sokan meglepődtek, hogy voltak olyan emberek a közösségünkben, akik éheztek, vagy hajléktalansággal küzdöttek, de az éhségnek nem mindig olyan az arca, mint hisszük.
–
Létezik a lakosságnak egy olyan nagy része, akiket mi úgy hívunk, hogy ALICE. Amely a mozaikszava annak, hogy korlátozott vagyonuk, korlátozott bevételük van, alkalmazottak. Ezek a személyek és családok dolgoznak, és többet keresnek, mint a szegénységben élők. De még mindig nem engedhetik meg maguknak az alapvető szükségleteket az életben. Nem jogosultak az állami segélyre, de küzdenek, hogy kijöjjenek a fizetésükből.
Három évvel ezelőtt hallottunk először arról, hogy a hallgatók éheznek a helyi közegyetemen. Hallottunk olyan történeteket, hogy a diákok az autóikban laknak, és a tanáraiktól kapott ingyen granola szeleteken élnek. Számos tanulmány született a hallgatók ételei és a biztonság témakörében, és az adatok megdöbbentőek voltak.
Tudjuk, hogy az oktatás a Jackie Robinson Alapítvány egyik oszlopa, és tudjuk, hogy a diákok nem érhetnek el sikereket, ha éhesek. Kapcsolatba léptünk egy élelmiszer-ellátóval, és boldogan jelentjük be, hogy szeptemberben megnyitottuk a harmadik JBJ Soul Kitchenünket a Rutgers Egyetem kampuszán Newarkban, hogy foglalkozzunk a hallgatók étkeztetésével és biztonságával.
Most jön az a rész, amikor egy rakás adatot és tényt mondanék, az Önök szeme üvegessé válna, és rendelnének még néhány koktélt. De inkább elmondok egy történetet az egyik önkéntesünkről a Red Bank-i Soul Kitchenünkben.
–
Tony időnként eljött hozzánk enni több, mint öt éven át. Önkénteskedett, leült és evett. Ezalatt az idő alatt vagy egy lakókocsiban lakott, vagy rokonoknál, vagy az autójában, vagy az utcán. Mentális betegséggel küzdött, és felnőtt élete nagy részében gyógyszeres kezeléseken ment keresztül. Múlt tavasszal halt meg, 59 évesen. Szociális koordinátorunk, aki Tonyval együtt dolgozott, felhívott, hogy elmondja, látta a gyászjelentését, és a fotón egy jóképű fiatalembert látott. Megkértem, hogy küldje el nekem. Amikor olvasni kezdtem, megláttam az Anne Moore Sisco nevet [valószínűleg így írják – a fordító]. Ötször elolvastam. Anne Moore Sisco a családunknak dolgozott 10 éven át, a gyerekeink dadájaként, 20 évvel ezelőtt. Tony az öccse volt.
Felhívtam Annie-t, hogy hogy van? Nem túl jól, mondta. Meghalt a testvérem. Azt mondtam, Annie, ismertem az öcsédet, állandóan eljött a Soul Kitchenbe. Azt mondta, tudja. Azt kérdeztem, miért nem mondtad el, miért nem mondta el ő sem, hogy kicsoda? Szünetet tartott, és hallottam a fájdalmat és a szégyent a hangjában, amikor próbálta elmagyarázni. De aztán azt kezdte elmondani, hogy milyen boldog gyerek volt. Hogy mennyire szerette a zenét, és hogy dobolt. Szakiskolába ment és vízvezeték-szerelő lett belőle. És jó volt benne. Aztán történt valami. Megváltozott. Annie sírni kezdett, ahogyan én is. Aztán meséltem arról a Tonyról, akit én ismertem. Azt, aki eljött a Soul Kitchenbe. Elmeséltem, hogy mindenki ismerte, beszélgetett vele és segített neki az étteremben. Elmeséltem neki, hogy amikor meglátott engem, rám mutatott a zsúfolásig megtelt étteremben és azt kiáltotta, hé, múlt éjjel veled álmodtam! És mindenki nevetett. Aztán Annie is elkezdett nevetni. Aztán elmondtam, mennyire szerette az ételt. Mire Annie azt mondta, nagyon szeretett enni. És nevettünk. Aztán azt mondtam neki, hogy fontos hogy tudja, amikor Tony eljött a Soul Kitchenbe, tisztelettel és kedvesen bántak vele; és nem piszkálták és kötöttek bele. Boldog volt ott, és Annie örült, amikor ezt hallotta. Nem felejtem el a gyászjelentésének azt a sorát, amely szerint a mentális betegsége gyötörte az elméjét, de a hatalmas szívét sohasem.
Embed from Getty Images–
Sokkal fontosabb dolog, hogy a Soul Kitchenben az ételek felszolgálásával közösséget teremtünk. Igen, egy olyan hely vagyunk, ahol az emberek egészséges ételhez juthatnak, megismerhetik a helyi forrásaikat, kapcsolatba kerülhetnek különböző szolgálatokkal, de egyben egy biztonságos hely is vagyunk, ahol a rászorulók úgy érezhetik, a részei valaminek; és tudják, hogy a mentális és fizikai képességeiktől, társadalmi-gazdasági helyzetüktől függetlenül képesek közreműködni.
Létrehoztunk egy olyan helyet, ahol azok, akik adakozhatnak, láthatják, érezhetik és megízlelhetik a közösségükre gyakorolt hatásukat.
Egy barátom így foglalta össze a Soul Kitchent, ami a mantrámmá vált. Habár nem volt szerencsém ismerni a nagyszerű Jackie Robinsont, szeretném remélni, hogy értékelte volna: ‘Mindenki számít, mindenki megérdemel egy esélyt. Mindenkinek megvan a maga szerepe. És mindannyian jobbak leszünk, ha segítünk egymásnak.’
Köszönöm ezt a csodálatos díjat, megtiszteltetés, hogy ma este e nagyszerű emberek között említenek meg engem. És köszönöm a férjemnek, aki együttérző és gondoskodó volt, és aki soha nem elégedett meg azzal, hogy csak a lelátón üljön. És ma van a születésnapja!”
Embed from Getty Images________________________________________
Fotók: FB | Getty Images |
Videó: Jon és Dorothea köszönőbeszédével az alapítvány csatornáján, itt látható: YouTube.
[Csak az elején nincs hang, a beszédekre megjön.]
________________________________________________________
________________________________________________________
Jon és a JBJ Soul Foundation [„Lélek Alapítvány”] további tevékenysége dióhéjban:
- JBJ Soul Kitchen [„Lélek Konyhája”] éttermek: 2011-ben nyílt meg az első közösségi étterem Red Bankben. Ezt követte 2014-ben a második Toms Riverben, a Sandy hurrikán után. A harmadik étterem 2019 őszén a Rutgers Egyetem kampuszán nyílt meg. || Magyar cikkek a témában: HVG | ReCity |
- Jon Bon Jovi többek között a Speciális Olimpia, az Amerikai Vöröskereszt, az Elizabeth Glaser Gyermekkori AIDS Alapítvány, a Habitat for Humanity (méltó lakhatásért küzdő szervezet), a Covenant House (hajléktalanokat és a szülőktől elszakadt kiskorúakat segíti), a Project H.O.M.E. támogatója. Ezen az oldalon olvasható, hogy mindeddig 34 szervezeten keresztül 25 nemes ügy támogatása a szívügye: Looktothestars.org
A JBJ Soul Foundation honlapja | A JBJ Soul Kitchen honlapja |
Jon egyben az első alapító nagykövete a Habitat for Humanity Ambassador programnak. 2005 októberében a philadelphiai házépítő akció alkalmával készült az alábbi videoklip, a „Ki mondja, hogy nem mehetsz haza?” című dalhoz: YouTube
________________________________________________________
Ki volt a legendás baseballjátékos, Jackie Robinson? Angol Wikipédia | Magyar cikk: KormanySport |
A Harrison Ford és Chadwick Boseman főszereplésével készült, az A 42-es című film előzetesei itt láthatóak: #1 | #2 |
