2021.03.09.
bon jovi jennifer nettles

Zoom-party Jonnal és Jenniferrel

A Bon Jovi Do What You Can című koronavírus-dalának country-verziójában közreműködő Jennifer Nettles a dalpremiert reklámozva társalgott a rocklegendával.

“Újra itt a nagy csapat!!! A Bon Jovi és én alkottunk valami igazán nagy durranást, és alig várjuk, hogy hivatalosan elmondjuk nektek, mi is az!”

– írta ki Jennifer a közösségi oldalaira.

Kapcsolódó írás: A bombasztikus duó visszatért! Újabb Grammy-díj borítékolható?

Az alábbiakban olvasható a beszélgetés magyarul. A videó a végén látható.

___

“Van egy közös titkunk.”

Jen: Helló barátom!

Jon: Szia bébi! Hogy vagy?

Jen: Remekül! Hogy vagy?

Jon: Nagyon jól, izgatott vagyok.

Jen: Én is, emiatt a puccos találkozó miatt veled.

Jon: Igen, a hotelszobában.

Jen: Gyakran vagyok-e itt, gyakran vagyok-e a Zoom-on… ?

Jon: Igen, pontosan. Ez mostanában az új norma.

Jen: Ez az új norma… De! Mindig van helye az izgalomnak… és célozgattunk néhány dologra.

Jon: Van egy közös titkunk. Nagyon boldog vagyok, hogy volt rá lehetőséged és hajlandó voltál velünk énekelni az albumunk egyik új dalában. Tudod, ez az őrült helyzet… és te ezért vagy ott, én meg itt, nem pedig közös helyiségben vagyunk, ez a koronavírus-válság. Őrült dolgokat okozott. De egyben megváltoztatta a gondolkodásunkat is, és azt is, hogyan érintsük meg az embereket. A dalszerzéshez, ahogyan azt mindketten tudjuk, hozzátartozik, hogy megérintjük az embereket, akik aztán kapcsolódnak a dalokhoz. De ebben az esetben átélik ezt a dalt.

Jen: Igen, uram.

Jon: Szóval, amikor megírtam, tudtam, hogy meg fogja érinteni az emberek életét. És lényegében a közreműködőink lehetnek.

Jen: Ezt láttam. Láttam a neten, amikor történt. Azt mondtam, várjunk csak, hát ő meg mit csinál? A rajongókkal együtt ír egy dalt. Meséld el, hogyan jött az ötlet.

__

“Másnap rájöttem, hogy ez egy dalcím.”

Jon: A dal… ami történt az az, hogy ott voltam az egyik Soul Kitchen éttermünkben Red Bankben, New Jersey-ben. És mivel az önkénteskedés az alapja, de nem jöhettek be az önkéntesek az étterembe, ezért hátul voltam a mosogatónál, és tettem, amit mindig is, amikor anno megnyitottuk a helyet: mosogattam. Dorothea* lefényképezett és közzé akarta tenni a fotót, üzenve az embereknek, hogy hé, itt vagyunk értetek, gyertek el! És megkérdezte, mi legyen hozzá a képfelirat? Azt válaszoltam: tedd, amit tudsz. Aztán másnap rájöttem, hogy ez egy dalcím.

Szóval, leültem ebben a szobában és megírtam a dalt teljes egészében. És tényleg tudatosult bennem, hogy eddig akármilyen dalhoz is volt közöm, ehhez a dalszöveghez tökéletesen kapcsolódik bárki ezen a bolygón, mivel ezt a helyzetet mindannyian együtt éljük át. Szóval, úgy döntöttem, hogy megosztom a világgal a refrént és az első versszakot, és azt mondom, írjatok hozzá versszakokat. Ha tetszenek, eléneklem nektek. A teljes dalt már megírtam, felvételre készen állt, de félretettem. Azt mondtam, te Johnny, te Joey, írj nekem egy versszakot!

Aztán együttműködtem az emberekkel, a világ minden tájáról. Egy-egy alkalommal ötüknek, hatuknak válaszoltam, pengettem közben és visszaénekeltem nekik a szavaikat. Szóval, remek volt, mert tudtam, hogy ennek a dalnak egyedülálló összekötő ereje van. Aztán júniusban elosontam a bandával Kaliforniába, ahol John Shanks-nek, a társproducerünknek és gitárosunknak van otthon egy stúdiója. Tico is odarepült Floridából, Hugh Nashville-ből, én innen, és persze John, és Phil LA-ből. Felvettük ezt a dalt, és még egy újat is, az albumhoz. Aztán amikor készen volt, rád gondoltam, mert eszembe jutottak a napok, amikor együtt készítettük a Who Says You Can’t Go Home-ot.

“Libabőrös lettem tőle.”

Jen: Jó móka volt.

Jon: Jó volt és megváltoztatta az életünket, mert listavezető dal lett, és Grammy-díjat kaptunk érte. Ez volt az együttes első listavezető country-kislemeze, ami nagy szó volt. Ezért úgy gondoltam ezzel a dallal kapcsolatban, hogy micsoda módja lenne így megnövelni a vonzerejét, hogy megint te lennél benne. Tudod, mert első alkalommal varázslatosak voltunk együtt.

__

Jen: És micsoda varázslat volt az első! Úgy értem, a villám becsaphat kétszer is ugyanoda, azt hiszem, ez tényleg bizonyíték erre. Tudod, amit imádok, hogy nagyon beszélgetésre ösztönzően írsz. Tökéletes, hogy ez az ötleted támadt, hogy belevond a rajongókat, mert az dalírás maga beszélgetést indító, ami megsúgom, hogy tökéletes a country műfajához. A countryzene ezt szereti, mivel megközelíthetővé teszi, így könnyű a dolgok lényegére tapintani. Szóval, amikor hallottam a dalt, azt mondtam, ez már most olyan, mint egy countrydal. És igen, imádnám énekelni.

Úgy gondolom, az a tény, hogy ilyen szép története van… és ha a művészet helyes célt szolgál, ez az eredménye. Minden csodálatos a dal körül: az ötletet az étteremben való munka inspirálta, aztán dal született belőle, ami megérinti az embereket, belevontad a rajongókat, hogy írjanak hozzá, ami ezekben az időkben, amikor mindannyian az elszigeteltségtől szenvedünk… micsoda öröm egy dal részesének lenni veled együtt! Én is rajongód vagyok, ha már a rajongók nevében beszélek. Nagy öröm számomra, hogy a részese lehetek veled és veletek. De egy rajongó számára, hogy benne lehet ebben… libabőrös lettem tőle, mert ez annyira baromi helyénvaló dolog!

Jon: Igen, összehozni az embereket. Nem számít, hogy ki vagy. Tudod, óvodások is elmesélték a történetüket Floridából. Európaiak, ázsiaiak, emberek a világ minden tájáról. Kellemes volt hallani a történeteiket, aztán menni és felvenni az én dalomat, és megosztani veletek. Megvolt a maga szépsége.

Jen: Nagyon izgatott vagyok miatta, alig várom, hogy a rajongók… nyilván, tudod, mivel a rajongóid hallották már a szólóverziót, alig várom, hogy a rajongóid és a country-rajongóid hallják ezt.

Jon: Igen, óriási lesz.

Jen: Ez a duett-verzió annyira jókedvű dal, annyira inspiráló dal. Jól érzi magát tőle az ember, és az üzenete ezekben az időkben nagyon találó. Ha nem tudod megtenni, amit tenni szoktál, tedd meg azt, amit tudsz. … És imádom, hogy hívtál, hogy legyek ismét a részese. Csapjon be másodszorra is az a csoda-szép, varázslatos villám nekünk! Figyelj, nagyon jó móka volt a Who Says You Can’t Go Home, és ez a gyönyörű következő része a történetnek.

Jon: Így van. Valóban így van. Rendben, drágám. Szeretlek, nagyon köszönöm! Boldog születésnapot, jó szórakozást! Nemsokára látjuk egymást.

Jen: Köszönöm! Szia, vigyázz magadra!

Jon: Szia!

___

____________________

*Megjegyzés: Dorothea Jon felesége.

__